Ezekért a pillanatokért érdemes élni! *.* És olyan jó, hogy megint felállítva hordja a haját. Csak most kicsit rövidebb. xD Már türelmetlenül várom a legközelebbi frizura váltást. :D Vajon most mivel fog előrukkolni? :P

2010.03.30. Bécs. Életem legszebb napja! Ez a koncert mindent vitt! De tényleg! Azt se tudom, hol álljak neki... Ez volt a legjobb koncert a három közül, amin voltam (beleértve a 2007-es pestit is).

Bettivel és Tomcat-tel mentem vonattal. Előző nap indultunk. 14:08-ra ért be a vonatunk a Wiener Südbahnhofba. Csak két utcára volt a panzió, ahol a szállást foglaltuk, de Bettiék metrózni akartak, mert az első két nap a vonatjeggyel is és a koncertjeggyel is ingyen használhattuk a tömegközlekedési eszközöket. ( A koncertjeggyel csaka koncert napján). A metró egy utcával arrébb tett le, mint a térkpem mutatta és a térképem is szar volt, így kevergtünk egy kicsit. De mint kiderül végig a csarnok mögött csápáztunk. De szerencse a szerencsétlenségben, mikor odaértünk a csarnokhoz, akkor jött meg a fiúk busza. Nem tudjuk, hogy rajta voltak e, de az ő buszuk volt. Majd elmentünk a Stadthalle Hotelbe, mert itt kellett átvenni a kulcsokat. De hogy semmi se legyen olyan egyszerű, a hotelben azt mondták, hogy nincs a nevemre szobafoglalásuk a panzióban. Felhívták a másik Stadthalle hotelt, de ott se volt foglalásuk. Kicsit megijedtünk. A recepciós megkérdezte, hogy nicns e nálam a foglalás visszaigazolása. Mondtam, hogy nincs, mert csak egy e-mailt kaptam, de azt írták, hogy az semmi, csak nekem egy mail. Megkért, hogy küldjem el nekik mailben és amíg ő intézkedik, addig üljünk le. Elnézést kértek a kellemetlenségekért, és a hotelben kaptunk a panzió áráért egy háromágyas szobát. Eddig jól indult a napunk. :)

Lepakoltuk a cuccainkat é elmentünk sétálni. A Stadthalle-vel szemben van a Märzpark, ahol már több fan (kb 100) is táborozott, arra indultunk el. Egy szőke hajú lány, Sarah egyből odajött hozzánk. Elmondta, hogy számosztás lesz. Felírta a nevünket egy listára és mondta, hogy este a hivatalos listára ugyanebben a sorrendben fogunk felkerülni. Valamint biztosított arról, hogy nem lesz még egy Prága. (Mert elmeséltem neki, mi volt Prágában és már ő is hallott róla). Ezután sétáltunk egy kicsit. Kerestünk valami ehetőt. Elmentünk a Mariahilfer Straße-re. Nagyon durva volt. Annyi üzletet és embert egy helyen még nem nagyon láttam. Öt óra fele pedig visszabattyogtunk a csarnokhoz. Addigra befutott Anett is a 31fős társasággal. (Ő szervezte buszos utat). Ott volt Dóri, Netti, Berni. Valamint megismertem személyesen Edut és Niát is. :) (Ha valakit kihagytam, akor bocsi :$) Mindenki letáborozott a csarnok elé. Beszélgettünk, hülyültünk, elvoltunk. :)

Eredetileg úgy volt, hogy nem lehet a csarnokhoz menni előző nap, de a rendező és a rendőrség beleegyezett, ha nem lesz semmilyen zavargás. Ahogy Sarah mondta, este 8 után megjött a hivatalos osztrák fanclub is és igazságosan kiosztottáka számokat. Én a 108ast kaptam. A biztonságiak már délután elkezdték felállítani a kordonokat két sorba. Ezek közé tettek be minket. Az egyik sorban a páros, a msáikban a páratlan számúakat. Majd kb. huszasával elszalagoztak minket. A magyarok szerencsére egy helyre kerültek. Csak 1-2 osztrák keveredett közénk. Este előkerült egy szervező is, aki azt mondta, hogy ha meg akarjuk tartani a sorszámunkat, akkor kint kell aludnunk a csarnok előtt. Nem erre készültünk, de hát ez van. :) Ezt már így illik. Benne van a koncert kódexben... :P Aki megszegi nem is rajongó. x) Még jó, hogy eltettem a téli kabátomat, bár nem akartam. Este hideg volt, de túl lehetett élni. Igaz semmit nem aludtam, mert mire elaludtam volna, arra keltem, hogy fázok. Így hoztama formámat és egész éjjel szórakoztattam a népet. xD Ja, meg hajnalban visszaszaladtunk a hotelbe Anettal fürdeni. Muszáj volt. :)

Néhány önkéntes és egy-két biztonsági ott maradt velünk egész nap és meleg teát - nappal meg vizet - osztogattak. A csarnok tetején volt egy gumidínó, amit éjjel kivilágítottak. Az volt a kedvencünk. xD Azzal szórakoztunk, hogy leszedjüd belebújunk és akkor nem fogunk fázni. Vagy belebújunk és dínóképében betörünk a csarnokba, egy dínóval úgyse mernének kezdeni. xD A másnap hajnal kiscit durva volt. Mindig akkor van a leghidegebb, mielőtt felkel a nap. Kicsit offon voltam, mint a többiek.

Volt egy osztrák csaj, aki hajnalban (kb. 9-10 körül xD) nekiállt TH dalokat énekelni. Nagyon idegesítő volt. Ott visítozott meg énekelt. Legszívesebben leütöttük volna. Ráadásul magassarkúban volt... Pff... Magassarkúban koncertre... Aztán szépen lassan elkezdtek szállingózni az emberek. Persze közénk senki sem állhatott be. Voltak, akik próbálkoztak, de nem jött össze, mert Alex és Sarah folyamatosan ellenőrizték, hogy csak számosok legyenek a kordonok között. ( Ja, és a számhamisítás elkerülése végett egy nyomdát is kaptunk később meg egy karszalagot). VOlt két német csaj, akik beöltöztek Billnek meg Tomnak. Még ugyanoylan fellépőruhája is volt a csajnak, mint Billnek. Mior este megjelentek világítva, kcisit lesett mindenki, hogy most mi van. :) Nagyon rendesek voltak, de szerintem tök gáz a csaj. Mégha egy fiú öltözne be Billnek...
Reggel jött egy ember a kezében hangosbemondóval és azt mondta, hogy sajnos a koncertet lemondták, menjünk haza. Mindenki elkezdett sírni, meg sikítozni. A lányok meg engem piszkáltak, hogy fordítsam, hogy mi van. Csak megrántottam a vállam és közöltem velük: a koncertet lemondták. xD Valahogy nem hittem el, amit a hapsi mondott. xD Persze kitört a pánik. Mire a pasas bejelentette, hogy egy újságíró vagy riporter vagy mi és csak szórakozott. Úgy elküldte mindenki melegebb éghajlatra, ahogy kellett.

Délután Szasza is megérkezett az egyik barátnőjével. Elkezdtük kiabálni neki, hogy "Fúj Szasza, takarodj haza!" Még az egyik osztrák csajt is megtanítottuk rá és ő is velünk mondta. xD Mindenki engem használt tolmácsnak, még a biztonságiak is. xD Délutánra a riporterek és az újságírók is megjöttek. Elővettük a magyarzászlókat, amiből volt egy pár. x) Persze addigra felébredtünk, és mi voltunk a leghangosabbak. MIndenki minket nézett. Egy csomó videóban szerepeltünk. Énekeltünk és kiabátuk, hogy "Ungarn will Tokio Hotel". Még az a nagyon hangos osztrák csaj is a mi zászlónkat lengette. Egy interjú is akartak velem készíteni, de azt mondtam a riporternek, hogy nem beszélek németül. xD Az egyik pasi felvette a nyakamon lévő B betűt is és benne volt a TV-ben. xD

Nagyon meleg volt.Tiszta strand feeling volt az egész, ahogy ott feküdtünk, újságot olvastunk, meg takarókat terítettünk fölénk. Mikor haza jöttem, meg is jegyezte mindenki, hogy milyen jó színem van. xD A csarnokba egyfolytában ki-be mászkáltak a sportolók. A legtöbb rajtunk röhögött, de volt ott egy srác, aki tiszta jó fej volt. Felállt a lépcsőre és elénekeltette velünk az "Automatisch" refrénjét. Egysort ő énekelt egyet mi. Feltartotta a kezét, vezényelt és énekelt: "Wenn du fühlst", mi meg: "Fühlst du nicht". És így végig a refrént. :)

Nap közben jöttek a kamoinok is, amik a színpadot hozták. A csarnok nagyon nagy volt! Egyszerre három kamoint ment kényelmesen be a csarnok bejáraton és fordult meg! Durva volt! Csak pillogtam...xD

Hat óra után pár perccel volt kapunyitás. Klikkenként engedtek be minket. Elég gyorsan bejutottam. Leellenőrizték a jegyemet és futás. A bejárat a színpadhoz a csarnok másik oldalán volt, ígyhát sprint át a mási oldalra. Mindenki mondta, hogy "langsam, langsam" (lassan), de nem nagyon érdekelt senkit. A benti ajtónál volt egy kisebb tömegnyomor, ugyanis egyesével engedték be az embereket. Az egyik csaj már bent volt, de a barátnője kint rekedt és nem akarták egymást elengedni, így volt egy kis gubanc. -.-' Viszonylag hamar sikerült bejutnom. Anett bent várt rám. Egyből átstartoltunk Georg oldalára, ahol még félig üres volt a csarnok. Legelső sor! Gerggal szemben! (Valahogy vonz Georg xD Eddig az összes koncerten, amin voltam az ő oldalán álltam. xD). Pár perc múlva befutott - szószerint - Netti és Nia is. Végre együtt tudtunk koncertezni. Összekulcsoltuk a kezünket, mert hátulról állandóan előre akartak jönni, de így nem tudtak közénk furakodni. A koncert előtt ment a szokásos zene, majd felcsendül a "World Behind My Wall" remixe. Az egész csarnok egy emberként énekelte. Most is libabőrös leszek, ha visszagondolok! Milliószor jobb volt, mint Prágában! De a koncert nem kezdődött el a a szám után, volt egy kis szünet még. A lámpákkal babráltak. Aztán végre lekapcsolták a lápákat és felhangzott a jól ismert szóló!

A koncert maga 20-kor kezdődött. Úgy volt, hogy lesz előzenekar, de szerencsére itt sem volt. A csarnok tele volt magyar zászlókkal, meg olyan feliratokkal, hogy "Ungarn grüß euch" stb. Full "tojás" volt. Nagyon jól nézett ki és tök örültem neki, hogy végre egészben láthatoma fiúk tojását! xD Ahogy kinyílt és ott volt alatta Gustav meg Bill! Anettékkal felemeltük a zászlónkat Georgnak - a fehér részbe bele volt írva, hogy "Ungarn" - és elkezdtünk kiabálni. Georg elolvasta az Ungarn feliratot és mosolygott. Aztán Bill is odajött hozzánk, neki is megmutattuk a zászlót és ő is mosolygott. Annyira édesek voltak! Mikor Tom is odajött és megmutattuk neki, tök fura fejet vágott, majd elment. Anett be is mutatott neki. xD Azt hittem, hogy felmegyek utána és nyakon csapom.

Az "Alien" dalnál mindeki magasba emelte a csarnok előtt kapott, neonzöld papírra nyomtatott ufó fejet. Szuper volt! És mikor Bill meglátta! Nagyon tetszett neki! A "Geisterfahrer" előtt nekiálltunk Georgnak ordibálni, hogy boldog szülinapot. Persze angolul. Bill épp beszélni akart, de mikor meghallotta, hogy mit kiabálunk, ránk nézett és mosolgyott Georggal együtt. Szerintem felfogták, hogy mit éneklünk, mert látszott az arcukon, hogy kapizsgálják, mi a szitu. xD A koncert alatt, mikor Georg figyelt többször beordibáltam, hogy Happy Birthday. Mindig mosolygott, de szerintema vége fele már hülyének nézett. xD

Bill elmondta, hogy ez volt az eddigi legjobb koncertjük a turné során. Nagyon örül a kis fanakciónknak és nagyon köszöni. És hogy vegyük elő a telefonokat és a kamerákat, mert a következő dal tényleg csak nekünk szól, és jó szórakozást hozzá! Annyira édes volt!

A koncert végefelé jött a szokásos locsolkodás. Georg jól képen öntött, de jól esett, mert rohadt meleg volt. Aztán bedobott két pengetőt. Alig hittem el, de az egyiket ELKAPTAM! Lesett a kordonon kívülre a lábamhoz, az egyik biztonsági őr felvette és feldobta. Én meg ugrottam és elkaptam! Na, ennyi volt, innentől végig bőgtem a koncertet! Annyira boldog voltam! Sírva Nia nyakába borultam.

Az utolsó számnál, a "Für immer jetzt"-nél Bill mikrofonja tönkre ment. Totál ijedt fejjel lerohant a színpadról. Annyira megijdetünk, azt hittük valami baja van. Mondjuk láttam, hogy nem stimmel valami, mert énekelni próbált, de nem hallottam a hangját. Leszaladt, aztán pár másodperc múlva elő is került egy másik mikrofonnal és folytatta a dalt. Nagyon ideges volt, látszott rajta. De abban a pár másodpercben, mikor ijedten leszaladt a színpadról... mintha egy teljesen más ember állt volna a színpadon. Nem játszotta meg magát, nem keleltt kényszerből mosolyognia. Mintha nem is ő lett volna. Tátott szájjal bámulta. Annyira más volt! Annyira gyönyörű! Végre, hacsak egy pillanatra is, de láthattam az "igazi" Billt. Soha nem fogom elfelejteni!
Ja, igen... A koncert vége felé Bill odajött hozzánk, fel akartuk emelni a zászlót és sikítani neki, de Bill felemelte a kezét és jelezte, hogy látja, és nem kell sikítani. xD Tiszta édes volt. De amit mi ott levágtunk, csoda lett volna nem észrevenni minket. Egyhamar tuti nem felejtenek el minket! xD Egy szó, mint száz: a koncert hatalmas élmény volt mindenkinek az biztos!

Nem szeretek se naplót, se blogot írni. Nem tudom, miért, valahogy nem az én stílusom. De annyi mondani valóm van, annyi minden történik velem, amiket egyszerűen nem tudok magamba folytani.
A minap Bettivel megnéztünk egy filmet. A címe: Philadelphia. Egy AIDS-es ügyvédről (Tom Hanks) szól, akit kirúgnak, mikor a felettesei megtudják, hogy homoszexuális, ráadásul még beteg is. Az ex-ügyvéd pedig bepereli a céget. A film nagyon jól bemutatja, hogy hogyan bánnak az emberek egymással, hogy hogyan löki ki a társadalom magából az elesetteket, a betegeket. És hogy ezek a szerencsétlenek, hogyan halnak meg, lassan, kínok közt, menthetetlenül.
Az ilyen filmek alatt az ember elgondolkodik, hogy igen, ez tényleg így van. Vajon én mit csinálnék ilyen helyzetben? És vajon én kitartanék a szeretett személy mellett a végsőkig, mint a filmben a férfi párja tette. Végig nézném, ahogy lassan, fájdalmakkal küzdve elhervad? Vagy én is ellökném magamtól? Netán próbálnék kitartani mellette, de nem sikerülne és az utolsó pillanatban, mikor tudom, hogy a legnagyobb szüksége lenne rám, mégis cserbenhagynám?
Az élet múlandó. Sose tudjuk, mikor ér véget. Néha mikor este elalszom, akaratlanul is eszembe jut, hogy mi van, ha reggel már nem ébredek fel? Bármi történhet. Sokszor hallottam már olyat, hogy valaki az egyik pillanatban még élte az életét, boldog volt és makkegészséges, a másikban pedig már halott. Vajon, ha nem ébrednék fel többet hiányoznék valakinek? Vagy menne az élet nélkülem tovább, hiszen én is csak egy voltam a sok közül. Vajon mi lehet Odaát? Milyen az élet, illetve a halál ott? Van-e egyáltalán ott valami?
Minden perc felbecsülhetetlen értékű, amit ebben a világban tölthetünk el. Olyan jó ilyenkor odabújni ahhoz, akit szeretsz. Ilyenkor minden perc óráknak tűnik, minden pillanat egy örökké valóságnak. Kettesben csak mi. Együtt. Örökké. (2010. április 30., péntek)

Egy osztrák újságíró a suliban megtanított minket, hogy hogyan írjunk cikket meg ilyenek. Most elolvashatjátok életem első cikkjét. *.* Meg lettem dícsérve! :P 
Katt a bövebbenre, ha érdekel mit írtunk. :)